Támogató csoport folyamatosan
indul szülőknek:
új
GYERMEKNEVELÉSI KÉRDÉSEK
PÁRKAPCSOLATI GUBANCOK
CSALÁDI KONFLIKTUSOK

Támogató csoport indul kismamáknak, kisgyermekes anyukáknak!
pillangó

Goldmann-né Fehér Hajnalka

gyermekpszichológus, pszichológus, Pécs

Túl aktív vagy szétszórt? A rettegett ADHD

A hiperaktivitás a gyermekkorban induló figyelemzavar, melynek másik fő tünete az impulzivitás. A betegséggel együtt lehet élni és a legtöbbet talán az számít, hogy el tudjuk-e fogadni így a gyermeket és legfőképp, hogy ő el tudja-e fogadni önmagát.

hasal

„Tibi 42. hétre született, teljesen felázva, 3200 gr volt, miközben az ultrahangon 4 kilónak látták, iszonyú hosszú volt és vézna, duplán a nyakára tekeredett köldökzsinórral... 2 hetesen!!!!!! fordult hasról hátra meg vissza, 5 hónaposan állt, 9 hónaposan egyedül ment... mászott föl még a fregoli tetejére is, mindenre, szadizta a kutyát... iszonyú nehéz volt vele... ment neki fejjel mindennek, előrefele nézett, de nem vette észre az akadályokat, kék-zöld-lila volt folyton... úgy ordított át éjszakákat, hogy átjöttek a kertszomszédok. Négykézláb mászni egyáltalán nem tudott megtanulni, nem tudott egyszerre 4 végtagot összehangolni... a mai napig nekimegy a bútoroknak, nem tud egy bögre teát úgy meginni, hogy a felét magára ne öntse... na, ő hiperaktív...”

A hiperaktivitás jól kezelhető állapot, ha nem ijedünk meg ettől, és elfogadjuk egy állapotként. Ép intellektusú, okos, értelmes, izgalmas emberek ők!

Az élet korai szakaszában (általában már az első öt életévben) kialakuló betegségcsoport, melynek jellemzői a

  • kitartás hiánya az értelmi (kognitív) részvételt igénylő tevékenységben,
  • a csapongásra való hajlam (az egyén egyik tevékenységből a másikba kap, anélkül, hogy az előzőt abbahagyta volna.)
  • a rendezetlen, rosszul irányított, túlzott mértékű aktivitás több, más rendellenességgel
  • több, más rendellenességgel szövődhet (Hiperaktivitás lehet valamely gyermekpszichiátriai zavar (pl. depresszió,mánia, szorongás, pszichózis tünete.)
  • a hiperkinetikus gyermekek rendszerint nyughatatlanok, impulzívak, könnyen szenvednek balesetet
  • gyakran kerülnek bajba iskolai normák megszegése miatt, bár a szabályokat önkéntelenül és nem tudatosan szegik meg. (pl. elhagyja a helyét az osztályban)
  • felnőttekhez való attitűdjüket a szociális gátlások, a szokványos visszafogottság és mértéktartás hiánya jellemzi
  • a hiperkinetikus gyermekek általában népszerűtlenek társaik körében, elszigetelődhetnek, magányosakká válhatnak.
  • gyakori a megismerési folyamatok (kognitív működések) zavara,
  • szokatlanul gyakori a nyelvi és motoros képességek fejlődésének késése
  • a kórkép másodlagos szövődménye pl. az aszociális viselkedés és a csökkent önértéktudat

A hiperaktivitás két alapvető eleme a túlmozgás és az impulzivitás. A túlmozgás ebben az esetben nem csupán azt jelenti, hogy a gyermek másoknál többet mozog, hanem azt, hogy rendezetlenül, nem a megfelelő időben, helyen és módon mozog, zavaró ennek kordában tartása. Az impulzivitás azt jelenti, hogy a gyermek nem tudja megfékezni magát, az impulzusok, az azonnali reakciói vezérlik. Előbb cselekszik, és utána (esetleg) gondolkodik.

néznek

A hiperaktivitás gyakran társul figyelemzavarral is.
A terhesség alatt a magzatot ért impulzusok, a születés körülményei, és a megszületést követően őt ért impulzusok mind hatnak az idegrendszer működésére. A környezeti hatások folyamatosan hatnak a gyermek személyiségének fejlődésére. Zavarrá akkor válhatnak a tünetek, ha hatnak a gyermek önértékelésére. Ha szülők, a család, illetve a tágabb környezet nem tudja a gyermeket így elfogadni. Ha folyamatosan érik a kudarcok, a meg nem felelés érzése. Ha nem tudja megtanulni elfogadni önmagát olyannak, amilyen és megtanulni kezelni tüneteit, impulzivitását. Ha nem tudja magát elfogadtatni a környezetében. Ha nincs módja megtapasztalni sikerélményeket, ha nem érzi, hogy valamiben nagyon jó.

Fontos, hogy a gyermek környezete, családja minél hamarabb kapjon külső segítséget és ne érezzék magukat egyedül a problémákkal.

Habár a hiperaktív tünetek az évek múlásával csökkennek, a figyelmi problémák felnőttkorig is elhúzódhatnak. A felnőttkorban előforduló ADHD csupán az elmúlt 20 évben került a tudományos vizsgálatok középpontjába, és nem egy felmérés bizonyította már, hogy a kór ilyenkor is sok problémát okozhat. Akiknél még időben, gyerekkorban diagnosztizálják a betegséget, azoknál tünetmentessé, illetve kezelhető mértékűvé válik az ADHD, ám nem múlik el teljesen: a különböző stratégiák használatát megtanulva, a szakemberek tanácsait betartva azonban minőségi életet lehet kialakítani.

Egy felnőttkori ADHD-s beszámolója
„Nekem felnőttkori ADHD-m van. Mindegyik tünetegyüttes jelen van nálam. Bár az impulzivitás már egyre kevésbé - az életkörülményeim miatt- már gyerekkorban megvolt, de még akkor nem diagnosztizálták ugye... Gyerekként rettentő mozgékony voltam, és nagyon nehezen ment a tanulás arra emlékszem, mert a figyelmemmel volt probléma. Babakoromban anyukám elmondása szerint semmivel sem voltam különb más gyermeknél, csak legfeljebb kicsit mozgékonyabb voltam, de rendesen fejlődtem, és nem volt semmi eltérő dolog... Felnőttkorra szétszórtság,figyelmetlenség, szervezési nehézségek és kapkodás lett jellemző rám. De nem kell megijedni szerintem ettől, mert azért elvégre leérettségiztem így ADHD-sen, és még főiskolát is elvégeztem. 10 évig óvónőként dolgoztam, de iszonyat nehéz volt!!!! De azért is írom le ezeket, mert lehet vele élni, és a dokinőm szerint sokan vannak ilyen emberek, és ha valakinek a gyereke az, nem kell megijedni. Ma már sokkal több segítség van, mint akkor volt. Nekem 1 éve diagnosztizálták csak...”

Goldmann-né Fehér Hajnalka
gyermek és ifjúsági klinikai szakpszichológus, gyermekpszichológus

Szülőkonzultáció. Baba-mama konzultáció. Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségek kezelése.
Egyénre szabott tanácsadás.