Minden csecsemő és kisgyermek természetes módon nem csak az anyára számít, hanem az apának is fontos szerep jut a családban, és akkor még nem is említettük a nagyszülőket, nagynéniket, nagybácsikat. Ha így nézzük, minden gyermek többemberes. Hogyan tudjuk megadni nekik szülőként azt a rengeteg figyelmet és törődést, amire szükségük van, anélkül, hogy megőrülnénk?
Dr. Sears vezette be a többemberes gyermek fogalmát. Az ő leírása nyomán 12 szempontból értékelhető a többemberes baba viselkedése.
1. intenzitás: az átlaghoz képest sokkal intenzívebben sírnak és jelzik azt, amire szükségük van, pl. a gondozó személy közelsége, szopási igény.
2. magas aktivitási szint: állandóan mozgásban vannak, a fizikai és szellemi kapcsolatra gyakorlatilag állandóan igényük van, kis időszakoktól eltekintve.
3. fárasztó: teljesen igénybe veszik az őt gondozó személy minden energiáját, biztosítani kell számukra a folyamatos elfoglaltságot, hogy komfortérzetük teljes legyen.
4. gyakorlatilag állandóan táplálkozna: vagyis folyamatosan szopiznának, mert az számukra nem csak a táplálkozást jelenti, hanem egy módja érzelmi szükségleteik kielégítésére.
5. követelőző: az igényeik magasak és tesznek is annak érdekében, hogy azok ki legyenek elégítve.
6. eltérő mértékű alvási érettség: nincs igényük a teljes éjszaka átalvására, alvás közben a gondozóval igényelhetik a testi kontaktust, együttalvást. A nagyigényű babák alvással nem képesek a túlzott mértékű ingerekkel szemben védekezni, ők inkább túlreagálják azokat. Hamarabb felriadnak.
7. nehezen kielégíthető igények: a frusztrációktól nemigen lehet megkímélni őket.
8. nem bejósolható: nehéz velük előre tervezni, a napirend kialakulása nem jellemző.
Idézet egy anyukától:
"Nálunk mindkét fiúra illik a többemberes jelző, némi árnyalattal. Miklós most 5,5 éves, néha már elfoglalja magát, de állandóan felnőttek közelében érzi jól magát, ha vele foglalkoznak. Mikor megszületett, az első 2 nap semmi gond nem volt, de aztán.... Állandóan sírt, sokszor valószínűleg a hasa miatt is és nem lehetett megnyugtatni. Persze akkor még nem jöttem rá, hogy esetleg a hordozás (babahordozó kendőben) segíthet. Szinte egész nap egyedül voltam egy állandóan síró gyerekkel, sikerélmény semmi, egy hatalmas nullának éreztem magam, így szép lassan olyan depressziós lettem, hogy napokig ki sem léptem a lakásból. Sokszor együtt sírtunk, de mivel nem volt erőm felvenni, ő a saját ágyában, én meg a sajátomban. És állandóan a kérdés: MIÉRT AKARTAM ÉN GYEREKET???? A végén már minden este úgy feküdtem le, hogy bárcsak ne kellene többet felébrednem. Persze nem beszéltem róla, csak a nagyon közeli emberek tudták, mert ugye alapból elítélendő, hogy egy anya depressziós legyen és efféle gondolatai legyenek. Végül 1 éves volt, mikor elvittük bölcsibe, én meg dolgozni kezdtem. Részben ezért, másrészt az anyagiak miatt. Mindjárt 2 helyen, jó kis struccpolitika. Ez szintén 1 évig ment, aztán persze újra padló, a gyerek mivel alig látott, már a kezét sem engedte megfogni az utcán, ellenben ha apa csak a wc-re ment, hányásig tudta magát hergelni a sírástól. Végül a másodállást felmondtam, és kb. 1 év alatt szép lassan "megtaláltuk" egymást a fiammal. De ezek után, a szívem mélyén bármennyire szerettem volna még egy babát (mert hát ugye az ösztönök azért működnek), az eszem azt mondta, hogy SOHAAAA. Persze Zolika ezt nem kérdezte, így 2009 augusztusában megérkezett hozzánk. Ő szintén többemberes baba, állandóan a figyelem középpontjában akar lenni, de már nagyrészt tudom kezelni a helyzetet. Persze azért még most is vannak gödrök, amikből ki kell másznom, de hálás vagyok az életnek, hogy ő itt van velünk. Sokat hordozom, ami döbbenetes, hogy mennyit számít, pedig olyan egyszerű a logikája, hiszen mi is szeretjük érezni a párunk vagy bárki más közelségét. És hát a fiúk nagyon szeretik egymást. Remélem, az én történetem erőt ad azoknak, akik hasonló cipőben járnak/jártak, és nem mernek beszélni róla."
Arról kevesebbet beszélünk, hogy miután megszületik a várva várt gyermek, egyáltalán nem biztos, hogy minden anyuka csak a fellegekben jár a boldogságtól. Hiszen ott van egy újszülött, akiért attól kezdve teljes felelősséget kell vállalnia. És majdnem minden pillanatban ott kell lenni vele. Igaz ez egy átlagos ded esetében is, de még inkább így van ez egy többemberes babával.
Fontos, hogy ilyenkor legyen az anya körül valaki, akiben megbízik, akivel meg tudja osztani kétségeit, nehézségeit. Nagy próbatétel ez a házaspár számára is, hiszen a kapcsolat egy gyermek családba érkezésekor mindig krízist jelent. Felborul az addigi egyensúly és egy új harmóniát kell kialakítani - ami természetesen nem megy egyik napról a másikra.
Újabb idézet egy anyukától:
"Hát igen, arról ritkábban hallani, ha egy anya padlót "mer" fogni, mert "Gyereked van, hogyhogy nem röpködsz a boldogságtól?".
Én sem röpködtem az első 2 hónapban, csak panaszkodtam. Ezt a végén már csak akkor mertem, ha többször megkérdezték, hogy hogy vagyok. Mert semmi jót nem tudtam mondani, és féltem, mi lesz, ha ez így marad, én rossz anya vagyok, szegény gyereknek bárhol jobb helye lenne, mint nálam. Végül hálisten rendeződtek a dolgok, de az eleje nagyon nehéz volt nálunk is."
Mit lehet tenni, hogy könnyebb legyen a család élete?
1. Bízz magadban, hogy jól csinálod! Vagy ha ebben nehezen bízol, akkor bízz abban, hogy képes vagy egyre jobban csinálni!
2. Ne próbáld mindentől megóvni a kicsit! Inkább próbálj arra mintát adni, hogy hogyan lépjen túl a frusztrációkon!
3. Próbálj meg elég időt fordítani a saját pihenésedre - akár a háztartás kárára!
4. Írd le gondolataidat, hátha úgy jobban áttekinthetőek az esetleges gondok!
5. Pozitívan állj a helyzetekhez! Próbáld bennük nem a rosszat meglátni!
6. Számolj tízig, mielőtt elhamarkodottan cselekednél, légy türelmes!
7. Tégy sorrendet a fontosabb és kevésbé fontos dolgok között és csak a fontosakra koncentrálj!
8. Tény, hogy gyermeked egyszeri és megismételhetetlen! Ismerd ezt fel!
9. Fölösleges más gyerekekkel való összehasonlítása!
10.Tölts sok időt a szabadban, ne zárkózz be a négy fal közé!
11.Ha nem vagy elégedett valamivel, változtass! Ne add fel a próbálkozást!
12.Kérj és fogadj el segítséget a mindennapokban! (pl. barátnő kis időre vigyáz a gyermekre)
13.Keresd a hasonló cipőben járó emberek társaságát! (klub, fórumok)
14.Vond be aktívan a család életébe a párodat!
15.Próbáld a gyermek szemével nézni a dolgokat pl.: ha egyedül akar inni, hadd próbálkozzon, nem az fontos, hogy esetleg kiönti a vizet. Reagálj rá nyugodtan és töröld le!
16.Nagyobb változásokat ne drasztikusan, hanem fokozatosan vezess be!
17.Ne törődj az idegenektől érkező esetleges negatív megszólásokkal!
18.Az, hogy a gyermek többemberes, senkinek sem a hibája. Egyáltalán nem hiba.
19.Fontos, hogy szakíts időt arra, hogy minél jobban megismerd a gyermeked!
A mindennapokat nagyon meg tudja könnyíteni a hordozókendő, vagy egyéb egészséges és életkornak megfelelő hordozóeszköz. Ebben kérj nyugodtan tanácsot hozzáértőktől, országszerte vannak klubok, ahol nagy hangsúlyt fektetnek az ehhez kapcsolódó információk átadására.
Ha a többemberes, riasztóan intenzív, sírós, nagyon érzékeny baba átlép a kisgyermekkorba, akkor egy erős akaratú, lelkes, makacs, türelmetlen, nagy ölelésigényű gyermek lesz, aki szenvedélyes, mély érzésű, empatikus, domináns, jó szociális kapcsolati készséggel bíró felnőtté tud válni. Ehhez adjuk meg a kellő szülői támogatást!
Goldmann-né Fehér Hajnalka
gyermek és ifjúsági klinikai szakpszichológus, gyermekpszichológus
