"Képeim nincsenek kiskoromról, azt mondták, rossz volt a fényképezőgép, de találtam akkori képeket, nélkülem. Találtam egy levelet is érdekes dolgokkal és még sok más is ... nem változtatna semmin, mert ők maradnak a szüleim. De muszáj megtudnom az igazságot."
Az örökbe fogadott gyermek korai kötődése sérülhet. Ez adódhat a bántalmazó, nem megfelelő korai szülői környezetből. A sorozatos gondozóváltásokból fakadó veszteségélményekből (pl. nevelőszülő váltás). Sokszor hiányzik a gyermek korai életszakaszából a megfelelően érzékeny és rendelkezésre álló kötődési személy.
„Találtam egy levelet. Egy régi levelet egy messzi rokonunktól. Érdekes információkkal tele. Képeim nincsenek kiskoromról (azt mondták rossz volt a fényképezőgép, de találtam akkori képeket, nélkülem). És még sok egyéb dolog... nem változtatna semmin, mert ők maradnak a szüleim. De muszáj meg tudnom az igazságot. Egyelőre nem szeretnék erről beszélni a szüleimmel, csak meg szeretném tudni, hogy valójában mi történt? Tudnátok tippe(ke)t adni, hogy kezdjem?”
Az örökbe fogadó szülőknek tudniuk kell, hogy nekik maguknak egy személyben egy kicsit pszichoterapeutának is kell lenniük. Értően, nagy empátiával és szeretettel korrigálniuk kell a korai sérülések emléknyomait és következményeit.
A születés pillanatától örökbe fogadó családban nevelkedő gyermek estében is számolni kell a kettős identitással, mivel mind örökbe fogadó anyjával/apjával, mind vér szerinti szüleivel azonosul. Ezért is nagy az örökbe fogadó felelőssége abban, hogy milyen képet fest le a gyermeknek vér szerinti szüleiről. Nagyon személyiségromboló tud lenni és az énképet, identitást rombolja, ha negatívan minősíti az örökbe fogadó szülő a vér szerinti szülőt. Amennyiben rossz és erkölcsileg elítélhető képet festenek le a gyermeknek vér szerinti szüleiről, úgy a gyermek is részben elfogadhatatlannak, rossznak, elutasítottnak érzi magát.
Sajnos még a mai napig előfordul, hogy a szülők nem mondják meg gyermeküknek, hogy örökbe fogadták. Sokszor a szülők saját szorongásaik és félelmük miatt halogatják az örökbefogadás tényének közlését. Pedig egy ilyen súlyos családi "titok" szinte elkerülhetetlenül komoly nehézségekhez, problémákhoz vezet.
A szülők titkolózási stratégiája soha nem lehet hibátlan. Mindig van valami feszültség, titkos összenézés, elhallgatás, ami érezhető a családi légkörben. Ez a súlyos bizonytalanság érzelmi és viselkedészavarokhoz, a szülő-gyerek kapcsolat zavarához, illetve kamaszkorban, az identitás alakulásának időszakában akár komolyabb problémákhoz is vezethet.
Ma már nagyon célravezető és aranyos mesekönyvek kaphatók a piacon, melyek segíthetnek már a legkorábbi időszakban kimondhatóvá tenni a gyermek családba kerülésének történetét. Ha az örökbefogadás nem tabuként jelenik meg a családban, hanem egy kimondható, magától értetődő információ, akkor ez könnyen és magától épül be a gyermek önmagáról alakított képébe és nem okoz a későbbiekben semmilyen zavart. Az örökbe fogadó szülők a felkészítő tanfolyamon részletesen átbeszélhetik aggályaikat, kérdéseiket és kaphatnak tanácsot abban, hogy hogyan NE váljon TITOKKÁ az örökbefogadás.
Részlet egy esettanulmányomból, melyben mintát látunk arra, hogy az eltitkolt örökbefogadás milyen negatívan hathat a személyiségfejlődésre és milyen rizikót jelent deviancia kialakulásában.
Előzmények:
Bernadett prostituált. Mivel Bernadett nem számíthat családja segítségére, azt kérte az ügyészség a családsegítő szolgálattól, segítsünk biztonságos helyet találni, ahol nyugodt körülmények között szülheti meg gyermekét. Bernadett világos szőke, festett hajú, kihívóan öltözködő, riadt nő benyomását keltette. Sikerült találnunk egy vidéki anyaotthont, ahol biztonságban lehetett.
Részlet az első interjúból:
Anya rövid barna hajú, kissé zömök testalkatú, meleg barna szemű fiatal nő. Kellemes fiatal lány benyomását keltette. Feszültség tükröződött arcán, ritkán, feszengve elmosolyodott. Tenyere izzadt, mikor kezet fogtunk. Velem szemben foglalt helyet, lábait szorosan összezárta. Ruházata sportos, lezser, nem kifejezetten nőies.
Anya elmondja, hogy 18 hetes csecsemőjével vannak gondjai. Úgy érzi, Klaudia nem akar neki szót fogadni, nem figyel rá. Anya véleménye szerint nem szeret szopni sem. Zavarja anyát, hogy Klaudia sokat sír és ilyenkor nehezen tudja megnyugtatni. Klaudiát még csak fényképről látta apa.
Anya ekkor úgy érezte megfordult vele a világ. Szerette volna ezt otthon megbeszélni, de elhárító válaszokat kapott – „Örülj, hogy nem ismered azt a lotyót!” Folyamatosan ócsárolták és szidták az anyját. Úgy érezte, becsapták, elárulták. Mivel egyre rosszabbul érezte magát „buszozni” kezdett. Felült egy helyi járatra és két-három órákat buszozott. Itt ismerkedett meg Jánossal, aki kedves, figyelmes volt vele és anyagilag is támogatta, ruhákat vett neki. János mutatta be egy benzinkutasnak, aki felajánlotta, hogy segít munkát keresni. Igen hamar Szeged mellett találta magát egy bárban, ahol prostituáltként kellett működnie. Személyi igazolványát elvették és több hónapig az utcára sem engedték ki. Mikor már beletörődött sorsába, az utcán kellett dolgoznia. Egyszer próbált megszökni, de megtalálták és nagyon megverték. Nem szívesen emlékszik vissza erre ez időszakra. Mondja, hogy legszívesebben kitörölné az életéből. Több futtatóval is dolgozott, míg elkerült Németországba, ahol megismerkedett Ahmeddel és teherbe esett tőle.
De futtatója eladta és újra Pécsre került. Anyaotthonban élt 6 hónapos terhes korától a gyermek születéséig, kivel szülei nem fogadták vissza. A szülést követően haza költözhetett. Ezt követően az anyával valamelyest javult a kapcsolata
Az általános iskola befejezése előtt azonban megkapták a személyi igazolványukat, ahol az édesanyja nevén egy idegen név szerepelt. Először elírási hibára gyanakodott, de az osztályfőnöke elmondta, hogy szó sincs tévedésről, őt gyermekkora óta mostohaanya neveli.
Sokat segít neki Klaudia gondozásában (az interjú alatt is ő vigyáz rá). Apjával nem sokat kommunikál. Szeretne mihamarabb önálló életet élni, külön lakni. Kérdésemre, hogy miben vár segítséget azt válaszolja, hogy szeretne minél jobb kapcsolatba kerülni a lányával. Szeretné, ha majd szót fogadna neki.
...
Anya állapotát, énképét az önértékelés-önállóság összeomlása jellemzi, melynek hátterében a kedvezőtlen korai családi környezet; sérülést szenvedett anya-gyermek kapcsolata; megoldatlan identitás-válsága áll. A magára maradt, negatív énképű gyermek diszfóriás hangulatával fokozottan hajlamossá válik a depresszív reakcióra. Az önmagát elutasítottnak, szeretetre nem méltónak, csúnyának és ügyetlennek, tehetségtelennek és bűnösnek érző ember könnyebben válik depresszióssá valamely stresszfaktor hatására. Nagyobb eséllyel van kitéve öngyilkos veszélyeztetettségnek. Sem párkapcsolatban, sem otthon nem tudott biztonságosan kötődni, nem találja sehol a helyét. Amennyiben élettere és kapcsolatai egyre bizonytalanabbá válnak, úgy egyre nagyobb a veszélye annak, hogy gyermekét elhagyja és megismételje vele a családi történelmet, miszerint nevelőanyja és édesapja nevelőotthonban nőttek fel...
Három év múlva:
Bernadett aktívan együttműködött a pszichoterápiában és hatékonyan együtt működött a szociális munkással is. Sikerült gyermeke iránti szeretetét Winnicoti értelemben vett „elég jó” anyává érlelni. Szüleivel való kapcsolata azonban nem állt helyre.
Sikerült Bernadettnek munkát találni – kezdettben mosogatott, később takarító lett – és egy barátnőjével közös albérletbe költözött. Bernadett ma élettársával bérel közös lakást és neveli kislányát.
Goldmann-né Fehér Hajnalka
gyermek és ifjúsági klinikai szakpszichológus, gyermekpszichológus
