Amíg az örökbe fogadók szülők eljutnak a célig, hogy gyermeket adoptálhassanak, többségében már rengeteg veszteségen és megpróbáltatáson estek keresztül. Meddőségi vizsgálatok sorozatán vannak túl. Rengeteg pénzt kifizettek különböző teherbe esési próbálkozások okán. Több sikertelen lombikpróbálkozáson lehetnek túl. Van, hogy kiderül, mi a konkrét orvosi oka a gyermekvállalás kudarcának, de sokszor nincs kézzel fogható magyarázat. Életük nagy vesztesége, hogy nem lehet természetes úton vér szerinti gyermekük.
„Selejtesnek érzem magam. Egy nőnek, aki korcs. Mert nem szülhetek gyermeket. Mi ez, ha nem selejt?”
- A nő önértékelése csökken. A társadalmi elvárásnak, miszerint, egy nőnek gyermeket kell szülnie, nem tud megfelelni.
- A sokszor időre történő szexuális együttlét csökkenti a spontán intim perceket a pár között. Előfordul, hogy a szexuális együttlét csak a megtermékenyülés céljából valósul meg és ez nagy mértékben rombolhatja a párok kapcsolatát.
- Az ismerősök, barátok, családtagok részéről folyamatosan, kéretlenül is megkapják a jó tanácsokat, ami sokszor már teher.
- A többszöri orvosi beavatkozások nagy fizikai megterhelést jelentenek a nőnek.
- Hiányzik a terhesség és szülés, mint fontos élmény az anya-gyerek kapcsolat alakulásában.
- A sok kivizsgálás, orvosi procedúra, örkbefogadás előtti alkalmassági vizsgálat csökkenti a párok énképét.
A sikeres örökbefogadás egyik feltétele, hogy a leendő szülők maximálisan felkészüljenek az örökbe fogadott gyermek családba érkezésére. El kell gyászolniuk meg nem született vér szerinti gyermeküket. És lelkileg, szellemileg el kell fogadniuk, hogy az örökbefogadás egy lehetőség arra, hogy szülővé váljanak. El kell fogadni, hogy az örökbe fogadott gyermek nem a vér szerinti gyermek pótlására szolgál, hanem önálló személyiséggel és történettel bíró egyéniség, akivel teljessé lett a család.
Az örökbe fogadni szándékozó szülők elindítják az örökbefogadási eljárást, mikor úgy érzik, ez az út az övék. A következő házaspár ezt tette:
„Imre és Éva kapcsolata több, mint 10 éves , már a kezdetektől fogva szerettek volna gyermeket vállalni. 4 év sikertelen próbálkozás után kértek orvosi segítséget. Az örökbefogadás gondolata először Éva fejében fogant meg, és Imre pozitívan reagált rá.
Mindketten úgy érzik, hogy csak gyermekkel lehet teljes az életük. Már elfogadták, hogy a hagyományos úton nem lehet közös gyermekük. Hat sikertelen lombikprogramon vannak túl. Eldöntötték, hogy az örökbefogadás a járható út számukra.
Szándékukat megbeszélték tágabb családjukkal. Éva és Imre szülei és testvérei teljességgel támogatják az örökbefogadási szándékukat.
A gyermeknevelésben szem előtt akarják tartani, hogy fontos meglátni a másikban a jót. Minden viselkedésnek megvan az oka. Mindenkihez a tehetségéhez és képességéhez mérten kell viszonyulni. Gyermeküknek meg szeretnék adni a maximális támogatást, hogy boldog és elégedett felnőtt válhasson belőle.
Az eljárás során a kérdésre elmondták, hogy az örökbe fogadandó gyermekkel kapcsolatos elképzeléseik a következőek:
Elsősorban egy egészséges, magyar származású, 0 és 6 év közötti korű, bármely nemű gyermek örökbe fogadását tudják vállalni.
A pszichológus véleménye és javaslata: Érzelmileg erősen involváltak az örökbefogadás szándékában. Kapcsolatuk kiegyensúlyozott.
A vizsgálatok alapján az örökbefogadásnak lélektani akadálya nincs.”
Imrének és Évának jelenleg érvényes örökbefogadási alkalmasságuk van. Sorszámuk a 37-es. 36-an várakoznak előttük egy örökbe fogadható babára.
Mitől sikeres egy örökbefogadás?
Witkin vizsgálatában (idézi Vincze, 1995) csecsemő- vagy kisgyermekkorban örökbefogadott felnőtteket kértek meg, hogy értékeljék örökbefogadásuk sikerességét. Ennek alapján az örökbefogadás sikerét megalapozhatja, ha:
- A szülők kiegyensúlyozott, boldog házasságban élnek.
- Érzelmi biztonságot nyújtottak a gyermeknek és elfogadták őt olyannak, amilyen.
- A gyermeknevelésben támogatóan segítették a gyermeket képessége kibontakoztatásában, előzetes elvárások nélkül.
- Megkímélték a gyermeket a szülőanya iránt érzett negatív érzéseiktől.
- A genetikai öröklésnek nem tulajdonítottak nagy jelentőséget.
- Nem vártak hálát a gyermektől.
- Egészen korán (akár a kezdetektől) beszéltek a gyermeknek arról, hogy őt örökbefogadták.
Az Ágacska Alapítvány munkatársai tapasztalataik alapján ezt kiegészítették még két fontos feltétellel:
- A leendő örökbe fogadó szülők átmenetileg vagy végérvényesen lemondtak a saját gyermek születéséről és nem vesznek részt párhuzamosan lombikprogramon és örökbefogadási folyamaton.
- A leendő szülők már feldolgozták korábbi veszteségeiket és nem korábban elveszetett gyermekük vagy magzatuk újjászületésében reménykednek.
A szülőpárnak tisztáznia kell magában, hogy miért is akarnak örökbe fogadni. Az örökbefogadott gyermek nem lehet gyógyszer egy veszteségre. Az önismeret magas fokán kell állniuk, ha azt szeretnék, hogy boldog, önálló, egészséges személyiségű gyermeket nevelhessenek fel.
Goldmann-né Fehér Hajnalka
gyermek és ifjúsági klinikai szakpszichológus, gyermekpszichológus
