Bár manapság a rengeteg válás és gyakori családi problémák közepette hajlamosak vagyunk elfelejteni, de a család a mai napig a természetes, elemi fejlődési egység, amelyben a feszültségek és az átmeneti krízisek elkerülhetetlen, “normális" jelenségek. A kérdés csak az, mit kezdünk ezekkel és hogyan tudjuk őket megoldani.
A család, amelyben élünk, változások sorozata
A családok az idő előre haladtával egy fejlődési folyamaton mennek keresztül. Ezek a következők Jay Haley nyomán:
- az udvarlás szakasza
- a házasság korai szakasza
- az első gyermek születése és a fiatal gyermekkel való bánás
- a házasság középső szakasza – a gyermekek iskoláskora
- a szülők leválása a gyermekről, a gyermekek kikerülése a “fészekből”
- nyugdíjaskor és öregkor
- a halál és a veszteségek korszaka
A házasság – vajon fontos-e még?
A házassági szertartás fontossága azóta vált nyilvánvalóvá, amióta egyre több fiatal nem él ezzel a formával. A legtöbb kulturában a születést, a serdülést, a házasságot és a halált övező szertartásokat védelmezik, mert alapvetően fontosak a stabil élethez.
A házasság szimbolikus aktusa mindenki számára mást és mást jelent, de a házasság nem más mint elkötelezettség: számos dologban meg kell egyezniük, pl.: hogyan viszonyuljanak eredeti családjukhoz, kortársaikhoz, hogyan oldják meg az együttélés gyakorlati kérdéseit, hol lakjanak, ki dolgozik, ki marad otthon a gyerekkel és hogy hol a szennyesruha helye?
A házasság, illetve együttélés korai szakaszában a fiatalok kerülik a vitákat, nem akarják megbántani egymást, a légkör jóindulatú. Az idő előrehaladtával azonban ingerültebbekké válhatnak.
A szülők házasságba való bevonódása gyakran okoz szakadást a fiatalok között anélkül, hogy tudatosodna bennük, mi okozza a rossz érzést.
A gyermek születése: öröm és/vagy aggodalmak sorozata?
A házasság kalandjának egyik része, hogy amikor az egyik szakasz problémáit sikerült megoldani, kezdődik egy új szakasz, új kérdésekkel de a régiek is ismét felszínre kerülnek.
A gyermek érkezése egy örömteli szakasz egyesek számára, míg másoknak aggódások sorozata, mert megváltozik a családi rendszerben kialakult elrendezések sokasága.
- a válás már kevésbé lehetséges
- a kétszemélyes intim játszma egy sajátos “háromszög helyzetté” alakult
- új féltékenység fejlődhet ki, melynek tárgya a gyermek, aki később bűnbakká válik emiatt
A házasság háromszögként kezdődik. A pár között az intimitás más minőséget kap.
A nő már nem csak feleség, szerető, hanem anya is, a férfi pedig hasonlóképp nem csak férj, szerető, hanem apa is. És a több szereppel való azonosulás rengeteg konfliktus forrásává válhat. A A gyermek megérkezésével hatalmas rokonságra teszünk szert, mellyel egyre jobban belebonyolódunk a családi rendszerbe.
Abban az esetben, ha a fiatal pár átvészelte a gyermek érkezését, akkor évekig csak a kicsik gondozásával van elfoglalva. A nők számára a gyermekvállalás az önmegvalósítás egyik formája, de könnyen válhat a fusztráció forrásává is.
Évekig tanulnak, hogy speciális képességeket szerezzenek, hogy a felnőttek világában részt vegyenek s most ismét a gyermekek világában élnek.
A krízis leggyakoribb szakasza az, amikor a gyerekek megkezdik az iskolát, a szülők ekkor tapasztalják meg, hogy gyermekeik egyszer majd elhagyják az otthont és akkor majd egymással kell majd szembenézniük.
A házasság dereka – amikor a dolgok végre jól alakulnak. Vagy mégsem?
Ebben a szakaszban a házaspár már 10-15 évet együtt töltött, ez gyakran az élet jobb időszakai közé tartozik, a férj élvezi munkájának sikerességét, a feleség szintén szabadabbá válik, a gyerekek nem veszik igénybe minden pillanatát, szabadidejét tehetségének fejlesztésére, karrierjének kibontakoztatására fordíthatja. A korábban átélt nehézségek időközben megoldódtak, életszemléletük kiegyensúlyozottabbá vált, közösen élvezhetik a gyermekek növekedését fejlődését. Ez az, amikor a dolgok jól alakulnak.
Ennek ellenére sok család számára ez nehéz időszak, mert:
- A férj mégsem tudja teljesíteni fiatalkori ambícióit és csalódottsága kihat az egész családra.
- A férj sikeresebb mint ahogy azt elővételezte, tiszteletnek örvend az otthonon kívül, miközben felesége ugyanúgy viszonyul hozzá, mint akkor, amikor még kevésbé volt fontos.
- A középkorú férj vonzóvá válik a fiatal nők körében, miközben felesége úgy érzi, élete elpazarlódik otthon és státusza is egyre csökken.
A ilyenkor gyakran házasság megromlik a régi, jól bevált módszerek alkalmatlanná válnak a problémák megoldására és krízisek jöhetnek létre. Még ma is gyakori válasz az alkoholfogyasztás és az erőszakos magatartás, emiatt a megpróbáltatások váláshoz vezethetnek annak ellenére, hogy korábban sok nehéz helyzetet oldottak meg együtt.
Erre az időszakra esik a gyermekek fiatal felnőttkorba történő belépése is.
Milyen zavarokkal találkozunk ilyenkor? Pl. az anya már kidolgozott valamilyen bánásmódot, amellyel lányához mint gyermekéhez viszonyul, van valamilyen viszonyulási módja a vele versengő nőkkel szemben is, de nincs egyetlen mintája sem arra az esetre, amikor lánya egy versengő nővé fejlődik. A kettejüket szemlélő apa számára ez zavarba ejtő tapasztalat lehet.
Hasonló változás jön létre akkor is, amikor a fiatal fiú férfivá nő és az apának úgy kell viszonyulnia hozzá, mint gyermekéhez, de úgy is, mint egy felnőtt férfihoz.
A házasság középső szakaszában jelentkező prolémák gyakran nehezebbek, mint a házasság korai szakaszában jelentkezők, mert a fiatal pár a változékonyság szakaszában van, új minták kidolgozásánál tart. A középső szakaszra ezek a minták már szokásszintűvé válnak és alkalmatlanok a problémák megoldására, pl.: a házasság stabilizálásának egyik tipikus mintája az, amikor a házaspár agyerekeken keresztül kommunikál egymással (“mondd meg apádnak” című epizódok).
A szülők leválása a gyerekről: az igazi krízis
Az igazi krízis akkor kezdődik, amikor a gyermekek elhagyják az otthont és a házastársaknak ismét szembe kell nézniük egymással. Ahol sikerül megoldani a konfliktust, ott a szülők felkészülhetnek a nagyszülőségre. Sok kultúrában a leválást elősegíti egy szertartás, amely a gyereket már felnőttként definiálja, ezek a rítusok státuszt adnak a gyereknek és megkövetelik a szülőktől, hogy másként bánjanak a gyerekkel. Nálunk az érettségi szolgálná ezt a célt, de ez gyakran csak a tanulmányok további folytatásáról és a gyerek további támogatásáról szól.
Bár manapság a rengeteg válás és gyakori családi problémák közepette hajlamosak vagyunk elfelejteni, de a család a mai napig a természetes, elemi fejlődési egység, amelyben a feszültségek jelentkezése (minden családban!) normális jelenség, és tulajdonképpen az átmeneti krízisek elkerülhetetlenek. Az olyan változások, mint a házasság, gyermekszületés, a második gyermek, a családban bekövetkező halálesetek nyomást gyakorolnak a családtagokra és alkalmazkodási és átalakulási folyamatokat indítanak el a megváltozott helyzettel összefüggésben. Ez a finom és érzékeny struktúra folyamatosan él és átalakul, ezért jobb, ha szem előtt tartjuk a család mint rendszer dinamikus jellegét, és a felmerülő nehézségek megoldására törekszünk az érintettek bevonásával, türelemmel, empátiával, elfogadással és szeretettel. Ha pedig úgy érezzük, végképp nem találunk megoldást a problémáinkra, fordulunk bizalommal segítő szakemberhez!
Goldmann-né Fehér Hajnalka
gyermek és ifjúsági klinikai szakpszichológus, gyermekpszichológus
